Szombat, 2017-12-16, 12:19 PM
AC Milan
 
Főoldal

AC Milan himna

Kérdések
Ki a legjobb játékos?
Összes válasz: 18

Statisztika

Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

A Serie A legnagyobb nyári fogásai

20.  Elia (Hamburg-Juventus; 9 millió euro)

A hamburgi cserepadról nagyot lépett előre, hiszen a teljesen átalakuló Juventus szerződtette. A 24 éves játékosért meglepően sokat fizetett a torinói klub, pláne, ha emlékezetünkbe idézzük Eliának azt az augusztus eleji nyilatkozatát, miszerint "a Juventus ugyan Olaszország egyik legnagyobb klubja, ahhoz azonban nem elég nagy, hogy odaszerződjön”. A holland akkor úgy gondolta, Arsenal vagy Chelsea-szintű együttes lenne megfelelő hely számára. A Hamburg 2007-ben 8,9 millió euróért vásárolta, ehhez képest most 9-ért úgy adta el, hogy nem számított alapembernek.  Egy dolog biztos: az idei Juventus játékosállománya alapján többre hivatott csapat, mint a HSV, tehát Torinóban talán még padozni is szebb lehet.

19.  Kjaer (Wolfsburg-Roma; kölcsönszerződés 2 millió euro+opciós jog a végleges vásárlásra 8 millióért)

A 22 éves védőjátékos számára nem ismeretlen a Serie A mezőnye, hiszen Palermóban remek hónapokat produkált. A dán válogatott játékos Németországban nem váltotta meg a világot, de Juan mellett lehetősége lesz a világ élvonalbeli középső védői közé emelkedni. Érdekesség hogy éppen a Milanhoz távozó Mexes pótlására érkezett a fiatal dán.

18. Osvaldo (Espanyol-Roma, 15 millió euro)

Bár a Spanyolországból érkezett befejező csatárokkal ritkán fognak óriásit az olasz csapatok, ezúttal azonban a Farkasok szurkolóinak nem kell félniük. A kimondottan intelligens, tudatosan élő és dolgozó játékos hírében álló Osvaldo argentin és olasz útlevéllel is rendelkezik, s már szép olaszországi karrier áll mögötte, vagyis ismeri a környezetet.  Tavaly az Espanyolban Totti, Lamela, De Rossi avagy Pjanic nélkül is szerzett 13 gólt 24 mérkőzésen. Ennyivel az első római szezonjában a fővárosi szurkolók is kiegyeznének.

17.  Estigarribia (Deporivo Maldonado-Juventus; kölcsön 0,5 millió euro+opciós vételi jog 5 millió euróért)

Az El Chelo becenevű paraguayi válogatott játékos posztján a Copa legjobbja volt. Aki látta ott játszani tudja: a Juventus óriási kincsre lelt – nagyon olcsón. A remek bal lábbal rendelkező játékos védekezésben klasszis teljesítményre képes, de szélsőként is bevethető. Ár-érték arányban az egyik legjobb igazolásnak tűnik a 24 éves játékos. 

16.  Gago (Real Madrid-Roma; kölcsönszerződés)

2006-ban még úgy mutatták be a Real Madridnál, hogy a 26,3 millió dollárért megszerzett középpályás a világ legjobbja lesz. Nem lett, pedig nagyszerű játékosok között tanulhatta "a szakmát”.  Sőt, a három, egyszerre a Madridhoz került dél-amerikai tinisztárból éppen neki lett a legharmatosabb a pályafutása, pedig Higuainért ugyanakkor 13 milliót, míg Marcelóért 8 milliót fizettek abban az évben. A Roma vezetőit ez vélhetően nem izgatja és abból indulnak ki, hogy a Real Madrid "levetett ruhái” általában Olaszországban remekül mutatnak.

15. Klose (Bayern München-Lazio; ingyen)

A világ egyik legjobban fejelő játékosa, már ez önmagában elég ahhoz, hogy a listán szerepeljen a neve. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a 33 éves csatár már több, mint 110-szeres német válogatott, s a Nationalelf mezében már 60 rúgott gól felett jár mindenki számára érthető, hogy a Lazio miért csapott le a Bayernnél már nem a régi fényében tündöklő világbajnoki ezüst és kétszeres bronzérmes csatárra. Persze ha Klose a 2006-os formáját hozza Rómában, akkor biztos, hogy a következő hasonló listán a lengyelországi születésű játékos már dobogón lesz. Erre persze vajmi kevés az esély, mindenesetre nagy kérdés, hogy Németországon kívül vajon melyik Klosét láthatjuk: a válogatottban brillírozót, avagy a  müncheni kínlódót.

14. Lamela (River-Roma; 15 millió euro három év alatt)

Kísértetiesen hasonló a helyzete El Sharawyhoz. A 19 éves játékos most került igazi TOP-csapathoz. Tudásáról Európában csak az igazán érdeklődök tudnak valós képet alkotni, az azonban mindenki számára sokat mondó kell legyen, hogy a Roma Lamelának  a mostani szezonban 1.8 millió, a következő kettőben 2,15 millió, a 2014–2015-ös idényben 2,5 millió, a 2015–2016-osban pedig 2,86 millió eurót folyósít majd.

13. El Shaarawy (Genoa-Milan; 10 millió euró a játékjog 50 százalékáért+opció a többire)

Rég vártak ekkora drukkal játékost a Milan szurkolói, mint "a kis Fáraót.”  Az olasz utánpótlás talán legnagyobb gyémántjáért sokat, de mégis keveset fizetett a klub. Igaz, a Milan vezetői az utóbbi években bizony meg-megégtek ezen a poszton a mercatók során: Ronaldinho, Gourcuff, Fabregas, Kaká története ugyan sok mindenben különbözik egymástól, az azonban biztos, hogy egyikük sem tagja a jelenlegi keretnek. A 19 éves El Shaarawy viszont ott van, hogy padovai, Serie B-s formáját továbbjavítva hosszú évekre megoldja a Milan irányító középpályás posztját. A feladat óriási, a tehetség és a klasszis környezet adott Milánóban.

12. Aquilani (Liverpool-Milan; kölcsönben+opció 6 millió eurós vételre)

Olasz válogatott játékoshoz ingyen hozzájutni, remek menedzseri teljesítmény. Azt azonban a szurkolók se tudják, hogy Alberto vajon római tehetségét és játékát idézi-e majd a bajnokcsapatnál, avagy a liverpooli, torinói küszködését folytatja egy újabb TOP-csapatban. Az biztos, hogy sokkal többre képes, mint azt a Juventusban mutatta, Allegrin áll tehát, hogy a sérülékeny középpályásból Istent, vagy epizodistát farag.

11. Ricky Alvarez (Velez-Inter; 12 millió euro a játékjog 90 százalékáért)

Az Arsenal elől szerezte meg az Inter a 23 éves középpályást. A szezononkénti egymillió eurós fizetés nem tűnik soknak,  pedig vélhetően alapembere lesz a játékrendszerét tekintve  újjáalakuló Internek. Bár a támadó középpályást hivatalosan Sneijder utódjának vásárolták, úgy tippelünk, hogy a fiatal argentinnak kötelező lesz majd helyet találni a csapatban.

10. Mexes (Roma-Milan; ingyen)

Klasszis védő, akire a létező legnagyobb feladat hárul: szép lassan ki kell szorítania a csapatból az olasz válogatott ezidáig utolsó védőistenét, Alessandro Nestát. Az 1982-es születésű, francia játékos a legjobb korban van ahhoz, hogy a csúcsra érjen, s e sorok írója biztos abban, hogy a lehető legjobb helyet is választotta Philippe. A Romában és a francia válogatottban is emlékezhetünk jó és kevésbé jó meccseire, de a Milan közege, védőiskolája alkalmas terep lehet számára, hogy  világklasszissá váljon. A transzfer szépsége egy minimális árnyalatot kapott azzal, hogy a 2015-ig szerződő játékosra a szezon elején nem számíthat Allegri, de ismerve a francia céltudatosságát, keménységét, megfelelő minőségben fogja bepótolni az elmulasztott napokat.  A tét – Nesta örökösének lenni – nem kicsi…

9. Pjanic (Lyon-Roma; 11 millió euro)

A mercato utolsó napján, amolyan gallianisan ütötte nyélbe a Roma vezetősége a lyoni játékmester bizniszét. Bár az utolsó franciaországi szezonjában nem számított feltétlen alapembernek, abban minden olasz szakportál egyetért: ha De Rossival és Tottival megtalálja a hangot, akkor remek középpályája lesz a Farkasoknak. A még mindig csak 21 éves (korábban luxemburgi) boszniai játékos az egyik legnagyobb európai tehetség, a Roma játékát hosszú ideig alapvetően meghatározhatja.

8. Krkic (Barcelona-Roma; 12 millió euró+opciós jog újabb 28 millióért)

Nem egy hétköznapi klubváltás volt ez. A szerződés ugyanis tartalmaz egy záradékot, miszerint a Barcelona a 2012–2013-as szezon végén 13 millió euróért visszavásárolhatja Krkicet. Amennyiben a Roma szeretné megtartani a 20 éves játékost, további 28 millió eurót kell fizetnie a spanyol bajnoknak – így a transzfer összköltsége 40 millió euróra emelkedik, ami az olasz transzferpiac kiadási oldalát vizsgálva nagyon magasnak tűnik.  Bojan az elmúlt években nem kapott túl sok szerepet Pep Guardiola csapatában David Villa, Pedro és Lionel Messi mellett, ezért döntött a távozás mellett. Korábban a Villarreallal és az Udinesével is kapcsolatba hozták, de egyértelművé tette, hogy ha ő elhagyja a Barcát, csakis a Luis Enrique álltal irányított Romába igazolna. Tehetsége alapján ennek a listának az első három helyén kellene szerepelnie, de az elmúlt években mutatott teljesítménye, illetve ára csak az első 10-be predesztinálta.

7. Inler (Udinese-Napoli; 17,5 millió euro)

Aurelio De Laurentis, a Napoli tulajdonosa nem sajnálta a pénzt, hogy a zseniális triónak, a Hamsík, Cavani, Lavezzi hármasnak "egy semmivel sem rosszabb tehetség” ossza "a zsugát”.  Irányító játékost ennyiért venni azonban nem drága, és vélhetően a már tavaly is kiválóan hasító Napoliban hamar megtalálják a helyét. Arról nem is szólva, hogy esetleg a BL-ben mutatandó játékával Inler tovább is léphet.

6. Zarate (Lazio-Inter; 2,7 millió euro+15 milliós opció vételre)

Van olyan portál, amelyik úgy gondolja: az átigazolási időszak utolsó napján csapatot váltó csatárral az Inter nagyobbat "durrantott”, mint Forlannál. Bár ezt a nézetet nem osztjuk, tény, hogy a Lazio ultrái nehezen emésztik az ördöngösen cselező játékos lelépését. A klub technikai igazgatója, Igli Tare szerint nem szerették volna eladni a futballistát, azonban mégis így alakult: "A szurkolóknak igazuk van, és teljesen megértem őket” – mondta Tare. – "Zarate átigazolásával azonban jól járt a klub, míg a játékos egyébként is el akart menni. Zarate távozása nem volt része a stratégiánknak, de az edzőtábor alatt több problémánk is volt vele”. Hogy pontosan milyen jellegű problémák voltak a játékossal, nem tudjuk. Az azonban biztos: Zarate a Serie A egyik legjobban cselező játékosa és azzal, hogy nem fogadta el az Arsenal hívószavát, nagy szolgálatot tett az Interen kívül a teljes olasz focinak, amelyik bizony Pastore és Sanchez távozása után a pengés palik hiányával is küzdhetne.  A 24 éves, olasz állampolgársággal is rendelkező argentin csatár a tavalyi szezonban 9 gólt termelt, 10 gólpasszal fűszerezte azt, vagyis nagyjából minden második tétmeccsére vállal egy gólt, vagy egy gólpasszt.

5. Pirlo (Milan-Juventus, ingyen)

Ezen a Fórumon mindenki ismeri, de nem mindenki ismeri el klasszisát. Tavalyi teljesítménye alapján nemhogy ezen a húszas listán, de még egy ötvenesen se biztos hogy helyet kapott volna. Ha azonban arra a gólpasszra gondolunk, amivel Cassanót pár napja a válogatottban kiszolgálta, akkor rögtön eszünkbe jut az a Pirlo, amelyik nem véletlenül volt az elmúlt évtized egyik legfontosabb játékosa Milánóban. Az olasz válogatott csapatkapitányát ingyen megszerezni mindig bravúr. Ahhoz nem kell nagy jóstehetség, hogy kijelentsük: a tavalyi Pirlónál feltehetően utcahosszal jobb, értékesebb játékoshoz jutott most a torinói egyesület. 

4. Vucinic (Roma-Juventus; 15 millió euro)

A montenegrói csatár tudása alapján bármilyen hasonló listán a dobogó közelében lehetne. 2000 óta focizik a Serie A-ban, mindenkit ismer és mindent tud az olasz fociból.  A Juventus igazolása nem csak azért tűnik nagyon erősnek, mert reális áron vásárolt egy profi játékost, hanem azért is, mert – ahogy Pirlo esetében is – az egyik legnagyobb vetélytársát gyengítette ezzel.  Az persze nyilván nem boldogítja a torinói klub híveit, hogy a vezetőség előbb Agüerót, majd Giuseppe Rossit ígérte nekik, végül Vucinic lett belőle. A 27 éves csatárral azonban úgy érezzük nem húzott rosszat  "a zebramezes” klub vezetése.  Amaurinál és Toninál sokkal többet várhatnak tőle.

3. Stekelenburg (Ajax-Roma; 6,3 millió euro)

A holland válogatott kapusa 14 év után hagyta el nevelőegyesületét. Már húszévesen holland bajnok volt, de igazából 2005 óta számít az Ajax tuti egyesének. Azóta világbajnoki ezüstéremig jutott az Oranjével, nem rajta múlott, hogy a hollandok a 116. percben kapott góllal a harmadik világbajnoki döntőjüket is elvesztették.  Ideális testfelépítése, megbízhatósága nem véletlenül keltette fel Sir Alex figyelmét is. Hogy a MU legendás menedzsere végül a spanyol válogatott sokadik kapusa mellett döntött, talán nem von le sokat Stekelenburg érdemeiből. E sorok írója úgy véli, hogy Sir Alex ezúttal rosszul döntött, s a Roma nagyon jól járt. 

2. Vidal (Leverkusen-Juventus; 10.5 millió euro)

Bár a Juventus nagy nyári beszerző körútja után joggal érzi úgy az egyszerű szurkoló, hogy a kevesebb talán több lett volna, abban mindenki egyetérthet: a Bundesliga egyik legsokoldalúbb és legharcosabb játékosát sikerült az Öreg Hölgynek megszereznie. Azt már persze nehéz épp ésszel a közép-európai nagy pénzügyi válság közepette felfogni, hogy a leverkuseniek miért nem a Bayern 20 milliós ajánlatát fogadták el érte, miért adták oda a felénél kicsit többért a Juvénak. A kellett is a pénz, meg nem is helyzet megoldása vélhetően ott keresendő, hogy a Leverkusen vezetősége úgy gondolta: megér 9-10 millió eurós buktát, ha a játékos a továbbiakban nem a legnagyobb riválist erősíti. A Juventus így a Pirlo-transzfer után ezen a nyáron másodszor is okosan igazolt: egy 20 millió eurós játékoshoz féláron jutott. Vidal több poszton is bevethető, a baloldalon is képes remekül játszani, de erős a gyanúnk, hogy Pirlo védekező munkáját fogja segíteni szűrőként. 

1. Forlan (Atletico Madrid-Inter; 5 millió euro)

Még úgy is őt tekinthetjük a legnagyobb durranásnak, hogy tudjuk: nem lesz képes pótolni Eto’ót.  Már csak azért sem, mert az Inter vezetősége kapitális hibát követett el, amikor elfelejtett tájékozódni az Európai Labdarúgó Szövetség Szabályairól. A futballista nem szerepelhet a BL első szakaszában, mert korábbi klubjával, az Atlético Madriddal játszott az Európa Liga selejtezőjének harmadik fordulójában, és a spanyolok később a főtáblára jutottak. Forlánt a negyedik körben ugyan már pihentették, de ez az UEFA előírásai szerint nem ez számít. Amennyiben az Inter – ami a CSZKA Moszkvával, a Lille-lel és a Trabzonsporral került egy BL-csoportba – továbbjut a kieséses szakaszba, már számolhat Forlánnal, a tavalyi világbajnokság legjobb játékosával. A Gazzetta azt állítja, a kimaradás Forlánt is meglepte, az uruguayi a nyáron állítólag négy jó csapatot utasított vissza, mert nem indulhattak a BL-ben. Ettől függetlenül Forlan az utóbbi évek talán legnagyobb olyan sztárja (volt eddig), aki nem TOP-klub játékosaként érte el sikereit.  A 2010-es Európa-liga döntőjében az általa rúgott két gólnak köszönhetően nyert 2-1 arányban az A. Madrid a londoni Fulham ellen. A csatár a 2010-es vb-n hazája válogatottjának csapatkapitányaként a negyedik lett, a tornán 5 gólt szerzett. Válogatottbeli formájáról mindent elmond, hogy a 2011. évi Copa Americán Uruguay csapatával aranyérmet szerzett, a döntőben két góllal járult hozzá a Celeste Paraguay elleni 3-0-s győzelméhez.  Forlan amennyiben nem a manchesteri formáját hozza az Interben (az egyetlen olyan klub, ahol messze volt a kétmeccsenként legalább egy gól átlagtól), akkor biztosak lehetünk abban, hogy Zaratéval párban nem kevés bosszúságot fog szerezni a bajnoki címvédő Milan híveinek.

Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: dvsc15 (2011-09-05)
Megtekintések száma: 195 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Statisztika
Cikkeim [73]

Chat

Copyright MyCorp © 2017