Az első amivel foglalkozni kell (hiszen minden fórumon ez volt az állandó téma három hónapig), az Mr. X kérdése. Bár maga a megnevezés már roppant unalmas, de ha egyszer ez érdekli a szurkolókat, muszáj kitérni rá.

Sokan felháborodottan kérik számon a vezetőségen, hogy nem érkezett nagy név, elmaradt a várva várt világsztár leigazolása, holott Galliani megígérte a nagy nevet. Tény, hogy nem igazolta le a klub Fabregast, Schweinsteigert, Balet – és a sort lehetne folytatni tovább – sokak szerint ugyanis ilyen kaliberű játékost lehetne nagy fogásnak tekinteni. Szerintük a vezetőség félrevezette a szurkolókat, becsapta a Milan híveit.

Kérdés, hogy a Fininvestet érintő hatalmas büntetés (540 millió euró) mennyiben csökkentette le a klub lehetőségeit, a bírság nélkül mi alakult volna másképpen. Ezt talán egyszer majd elmondja valaki a klub részéről. Mindenesetre egy gazdasági vállalkozást, a Milan márpedig az, a világon bárhol nagy csapásként ért volna egy ekkora összeg kifizetése.

Aztán arra is érdemes gondolni, hogy talán megvolt a célpont, az igazi nagy név, de valamiért mégsem sikerült a klubhoz csábítani. Talán más klubot választott, mégis maradt a klubjánál, valamiben nem sikerült dűlőre jutni, ki tudja? Ez is elképzelhető. Azért ne felejtsük el, hogy mostanában az olasz foci, a Serie A-t körülvevő botrányok, a nem túl modern stadionok és nem utolsósorban az olasz klubok pénzügyi lehetőségei már korántsem olyan vonzóak a sztárok számára, mint mondjuk a 90-es években. Ez is közrejátszhatott abban, hogy nem érkezett világklasszis.

Van egy olyan nézet is, hogy egy régi rutinos Milan szurkoló már pontosan tisztában lehet azzal, hogy a Gallianit sosem szabad komolyan venni, badarság a nyilatkozataira mérget venni. A kopasz transzferguru mindig ügyeskedik, próbálkozik és bevet mindent a cél érdekében. Aki komolyan vette Mr. X-et, az meg is érdemli, hogy most dühöng. Az egész sztori nem volt más, mint egy jó reklámfogás, hogy egész nyáron beszédtéma legyen a csapat, rendre leírják a klub nevét a különböző sajtótermékekben. Szimpla marketing, amivel olcsón lehet népszerűsíteni a klubot. Más kérdés, hogy ez most nem üt-e vissza?

Természetesen ettől a tény még tény marad, nem lett nagy bejelentés az utolsó napokban, nem lett a klub játékosa egy világsztár sem.

Most pedig nézzük azokat, akik végül is a klubhoz kerültek, akik a következő szezonban már Milan játékosként lépnek pályára.

Itt rögtön fel kell tenni azt a kérdést, hogy kiket számítunk új igazolásnak. Nyilván fura lenne azt mondani, hogy Boateng, Amelia vagy Ibrahimovic új igazolások, hiszen már az előző szezonban is itt voltak. Ez igaz, a kérdés csak az, hogy ha átigazolási szezont nézünk, akkor a kifizetett pénzeket számoljuk-e vagy a tényleges új arcokat a keretben. Mert ez egyáltalán nem mindegy. Előbbi esetén új is új igazolások, míg utóbbinál nem kell őket figyelembe venni. Mivel azonban a Milan, mint korábban említettük, üzleti vállalkozás, nem árt, ha a pénz oldaláról közelítjük meg a dolgot.

Ha csak az új érkezőket nézzük, akkor 5 játékosról beszélünk: Mexes, Taiwo, El Shaarawy, Aquilani, Nocerino. A fiatal El Shaarawy kivételével  sokszoros felnőtt válogatott játékosok, kellő rutinnal és élvonalbeli mérkőzésszámmal a hátuk mögött. Mind az öten 30 év alattiak, a fiatal olasz mindössze 18 éves.

Ha a nyáron üzletileg véglegesített játékosokat nézzük 8-an jönnek számításba: Amelia, Boateng, Ibrahimovic, Mexes, Taiwo, El Shaarawy, Aquilani, Nocerino A svéd klasszis, a közönség kedvencévé vált Boateng és a megbízható második számú kapus is végleg a Milané lett egy évnyi kölcsönjáték után. Ők hárman is min 30 év alatt járnak még.

Az alábbi táblázatban jól kivehető, hogy kiért mennyit fizetett a klub és valójában mennyi a piaci értéke az adott játékosnak.